Az 1955. évben végzett évfolyam rövid története

Most induló sorozatunkban csemegézünk az évfolyamok leírásaiból. Folyamatosan gyűlnek, ezért közreadjuk a legjobbakat. Fogadjátok szerettel az 1955-ben végzett évfolyam történetét!

1950 szeptemberében kezdtük az évet Budapesten, a Villányi úton. Az első évben még minden szak együtt volt, közös képzést kaptunk.

A II. évben kerültek szakma szerinti elválasztásra a hallgatók. Ennek megfelelően mi a gépészek ekkor lettünk önállóak, s mi 1955-ig a Villányi úton végeztük tanulmányainkat. Két épületben folytak az előadások, a mostani Szent Margit gimnázium volt az egyik hely, a másik a Kertészeti Főiskola épülete.

Gyakorlatra kisebb csoportokban mentünk. Az I. évben még vegyes volt a társaság. A gyakorlatra úgy mentünk, ahogyan I.évben összejött a társaság. Nem emlékszem, hogy abban az évben hol voltunk. A II. évben, az évközi műhely munkákat a Szent Margit gimnáziummal szemben lévő egyik épület pincéjében tartottuk.
1953. májusában Szolnok mellett Két Póra mentünk gyakorlatra. Ezeken a gyakorlatokon gépjavítási munkákat végeztünk. Itt Két Pón ezenkívül Geológiai gyakorlatok is voltak. Ezeket két tanársegéd végeztette velünk. Földmérés és egyéb geológiai munka volt a tárgya a gyakorlatnak. Nem az egész évfolyam volt itt, ez csak a mi csoportunk volt.

A III. év nyarán Sáriba kerültünk, ahol gyakorlatilag a kapálásban és aratásban is részt vettünk.

Év közben a budapesti műhelyben gyakoroltuk a gépjavítást. Főleg Hoffher traktorokat javítottunk, s ezek vezetését is végeztünk. Persze nem hiszem, hogy kint az életben ezzel a tudással messze jutottunk volna, de legalább sikerült némi tapasztalatot szerezni ezen a téren, fogalmunk volt arról, hogy milyen gépekkel kerülünk össze kint az életben, s hogyan is néz ki ez a munka.

A gyakorlatoknak nagy haszna volt, a csoportok összekovácsolódásában. Ott a kezdetleges körülmények között egymást segítve éltük a napokat. Mi nők a fiúkat kisegítettük a mosásban és esetleges ruhajavításban. Apropó nők. Az évfolyamunk, mely nagy számú volt, - a tablóra 94 kép került — ebből 7-en voltunk lányok. Ebben az időben, még kevesen választottuk ezt a férfias szakmát. Persze az előző évek alatt történtek lemorzsolódások is, tehát nem ezzel a létszámmal kezdtük az egyetemi életet.
Menzán étkeztünk és többször éltünk a repeta lehetőségével is. Abban az időben nem nagyon dúskáltunk a jólétben, de nem panaszkodtunk soha. Nehéz idők voltak, de ebből a nehéz időkből azért kinőtt egy új nemzedék, akik megálltuk a helyünket.
1954 őszén pályázhattunk a diplomaterv elkészítésének helyére és magára a diplomaterv tárgyára. Jómagam a gőzgép szántást választottam, melynek helyszíne Mezőhegyes volt. Erre a helyre főleg a lovak iránti szeretetem vonzott.

Sajnos az 55-60 év távlata ennél pontosabb emlékeket nem hoz elő, de így visszaemlékezni kedves, s a kötelező munkák mellett kedves történetek is voltak.
Persze remélhetőleg a mai hallgatok már magasabb szinten sajátíthatják el a mezőgazdaság gyakorlati munkáit. Azért hangsúlyozom a gyakorlati munkát, mert az elméleti tanulmányokat kiváló professzorok és előadók öntötték a fejünkbe, s azért ezt se kellene elfelejteni. Sok hasznos dolgot kaptunk, s az akkori professzorok mind kiváló emberek voltak. Volt köztük olyan is, aki 1956 után az USA űrhajó kutatásában is részt vett.

Azt hiszem röviden így tudom leírni egyetemi életünket. Többen többre emlékezhetnénk, de ezt most ilyen rövid idő alatt nem tudom összegyűjteni. Elképzelhető, hogy később erre is sor kerülhet.

A régi emlékeket igyekezett előhozni:

Dávid Szaniszla
volt mezőgazdasági gépészmérnök hallgató
(1950 — 1955)

2010. július