Az 1956. évben végzett évfolyam rövid története

Sorozatunk folytatódik, az 1956/57-ben végzett évfolyam történetét olvashatjátok. A végzés éve nem véletlenül lett elírva, ám mindez kiderül a szövegből.

Az 1952-56. között végzett évfolyam

A mi évfolyamunk az 1952/53-as tanévben kezdte meg tanulmányait az Agrártudományi Egyetem Gépesítési Karán Budapesten. Az évfolyam mintegy 150 főből állt, 10 lány is volt közöttünk.
Az I. évfolyamon a legnehezebb tantárgynak a matematika bizonyult. Sokan közülünk szakérettségisek voltak. A hiányos gimnáziumi ismeretek pótlására a matematika oktatói, élükön Rejtő Magda tanszékvezetővel különórák adásával sokat segítettek, így a szorgalmasabbak felzárkóztak, a gyengébbek kimaradtak az évfolyamról. Az első félévi vizsgák után ezért a létszám 120 fő alá esett.

1952-53-as tanév, Tavaszi gyakorlat, Soroksár

Balról nézve a legfelső sor: Elődy László, Horváth Árpád, Papp Zoltán, Ismeretlen, Nagy Lajos, Ábrahám Norbert, Feucht Walter, Jáksó Sándor, Adorján József, Szabó Ervin, Tóth László
térdelnek: Oláh Lajos, Világos Katalin, Noszticzius Valéria, Kovács Gáspár, Bana Péter
a földön: Szegedi József, Förhécz István, 

A nyári oktatási szünetekben kötelező gyakorlatokon vettünk részt. Első év tavaszán a Soroksári Tangazdaságban ismertük meg a mezőgazdasági munkákat, különös tekintettel a facsemete-ültetésre és traktorvezetésre. Nyáron az évfolyam fiú tagjai bevonultak egyhónapos katonai szolgálatra. A lányok is tanultak Honvédelmi Ismereteket - különös tekintettel a 48 mintájú kispuska kezelésére -, de katonai táborba nem mentek. A fiúk sátrakban, Böhönye homokos erdejében táboroztak, ahol probléma volt
a homokban meg-meg süllyedt 122-es löveg mozgatása, és az erdei pókhálózás.

Másodévben nehéz tárgynak éreztük a mechanikát, bár Lehoczky tanárunk érthető, magas szintű előadásokat tartott, mégis sokunknak több vizsga alkalom kellett az elsajátításhoz. A Gépelemek bezzeg jó tárgy volt! Igaz, a műszaki rajznál akadtak “bennszülött” alkotások is, de Jánosi tanárúr szerint egy mérnöknél az a fontos, tudja melyik szakkönyvet kell leemelni a polcról.

Majd 1954 nyarán a Perjéspusztai Állami Gazdaságban tevékenykedtünk. Ebben az időszakban zajlott Svájcban a futball világbajnokság. A mérkőzések közvetítését - mivel más nem állt rendelkezésünkre - detektoros rádióval hallgattuk. Nagy csalódás volt számunkra az NSZK - Magyarország döntő 3:2 elvesztése.
A nyárvégi honvédségi gyakorlat páncélos kiképzés volt a tatai laktanyában, ezt mi fiúk igazán élveztük. Későbbi években gépállomási, és üzemi gyakorlatok következtek.
III.évfolyamon átalakultunk Mezőgazdasági Gépészmérnöki Főiskolává, dékánunk az előző igazgatónk, Váradi János lett.

A III. és IV. évfolyamon nagyobb óraszámmal a szaktárgyak oktatása folyt. Színes előadásait Traktorok és Automobilok tárgyból nagyon élveztük Váradi tanárelvtársnak, sokkal kevésbé a Thermodinamikát, nem beszélve az Elektrotechnikáról. Több előadást tartott Klinger Pál tanszékvezető is Mezőgazdasági Gépekből, aki soha
nem tudta az elfordult barázda szeletet visszaállítani, a fiatal Soós tanársegéd volt a megmentője.

A 30 éves találkozó 1986-ban

Balról: Förhécz István, Sáfián József, Noszticzius Valéria, Horváth Árpád, Szegedi József,
felső sor: Bana Péter, Jáksó Sándor, Oláh Lajos

A mi évfolyamunk 9 féléves tanterv szerint folytatta egyetemi tanulmányait. A 8. félévvel lezárult
a szorgalmi időszak, akik minden vizsgát teljesítettek végbizonyítványt kaptak. Ekkorra már 101-re csökkent az évfolyam létszáma, közte 3 lánnyal.

A 9. félév a diplomaterv készítésére majd megvédésére szolgált. Nem így alakult azonban az ország sorsa, hiszen 1956. októberében kitört a forradalom. A Budapesten tartózkodó szigorlók egy része fegyvert fogott, őrséget állt, sokan közülük disszidáltak, Ausztria, Németország, az USA voltak a célállomások.
A külföldre távozottak közül többekről azóta sem tudunk semmit.

Nem csak a hallgatók, de többen az oktató gárdából is nyugatra mentek, így Jánosi Zoltán, aki később
a holdautó szerkesztésében vett részt, vagy Szluka István tanárunk, ő a paradicsom betakarító kombájn atyja lett.
A többség itthon maradt, folytatva a diplomaterv készítését, de védésre csak 1957. első félévében, vagy később került sor. Sokan az iparban helyezkedtek el, többen már az első években vezető beosztásba kerültek. Akik külföldön keresték a boldogulást, ha kezdetben nehezen is, de később mint mérnökök szintén szép pályát futottak be.

Évfolyamunkból 1957-ben 66 fő diplomázott. Voltak, akik későbbi években, és diploma nélküli mérnökként mindazok, akik külföldre mentek, de nem kellett újból bizonyítaniuk, mint pl. a végzett orvosoknak.

Az “arany diploma” átadására 2006-ban került sor Gödöllőn. Nem volt könnyű elfogadtatni, hogy mi az “56”-os évfolyam vagyunk, és csak 57-ben tudtuk megvédeni a diplománkat. Végül az a döntés született, hogy akik 1957. első félévében diplomáztak, azok 56-osnak számítanak. Összesen 61 végzettről lett volna szó, de 27-en már nem voltak elérhetők.

Az ünnepélyes aranydiploma kiosztón megemlékeztünk arról, hogy az évfolyam tagjai 1957-ben a védés után
a Tanulmányi Osztályon vehették át diplomájukat, nem volt ünnepség, csak egyénileg, a barátokkal együtt lehetett köszönteni egymást. 

Az aranydiplomát átvettek nevében szóló kollégánk kiemelte és külön megköszönte rektor úrnak és a Gépészmérnöki Kar dékánjának, hogy az aranyoklevelet felemelő ünnepség keretében kaphattuk kézhez.
Az ünnepség utáni fogadáson családtagjaink jelenlétében adtuk át az aranydiplomát átvettek nevét tartalmazó népművészeti színes korsót.

Mi - akik élünk - mind idős nyugdíjasok, - kivétel a még aktív tevékenységet folytató pár őszülő fej - minden év májusában évfolyam-találkozón veszünk részt, sajnos minden évben két-három régi baráttal kevesebben. A találkozókon felidézzük a múltat, egyetemi éveinket, életpályánk fontosabb eseményeit, és unokáinkban
a jövőt.

Adorján Józsefné dr. Noszticzius Valéria, Maksa Imre

(1952-1956)

2010. Július

Aranydiploma kiosztása utáni ünnepség az Mg. Géptörténeti Múzeumban, 1952-56

Balról az első sor: Zsember Mihály, Ferenczi József, Badár Bálint
második sor: Gordos Béla, Erdélyi József, Laczi István
harmadik sor: Földi Gyula, Elek Károly, Szabó Zsigmond, Nagy Viktória
negyedik sor: Maksa Imre, Szekeres István, Oláh Lajos, Mecsnóber József, Szalontai Tibor, Folk György
legfelül: Szabó Ervin, Mátrai László