Az 1956. évben végzett évfolyam rövid története
- 2010. 08. 25. 15:26
- dr. Noszticzius Valéria, Maksa Imre
Sorozatunk folytatódik, az 1956/57-ben végzett évfolyam történetét olvashatjátok. A végzés éve nem véletlenül lett elírva, ám mindez kiderül a szövegből.
Az 1952-56. között végzett évfolyam
A mi évfolyamunk az 1952/53-as tanévben kezdte meg tanulmányait az Agrártudományi Egyetem Gépesítési Karán Budapesten. Az évfolyam mintegy 150 főből állt, 10 lány is volt közöttünk.
Az I. évfolyamon a legnehezebb tantárgynak a matematika bizonyult. Sokan közülünk szakérettségisek voltak. A hiányos gimnáziumi ismeretek pótlására a matematika oktatói, élükön Rejtő Magda tanszékvezetővel különórák adásával sokat segítettek, így a szorgalmasabbak felzárkóztak, a gyengébbek kimaradtak az évfolyamról. Az első félévi vizsgák után ezért a létszám 120 fő alá esett.

1952-53-as tanév, Tavaszi gyakorlat, Soroksár
Balról nézve a legfelső sor: Elődy László, Horváth Árpád, Papp Zoltán, Ismeretlen, Nagy Lajos, Ábrahám Norbert, Feucht Walter, Jáksó Sándor, Adorján József, Szabó Ervin, Tóth László
térdelnek: Oláh Lajos, Világos Katalin, Noszticzius Valéria, Kovács Gáspár, Bana Péter
a földön: Szegedi József, Förhécz István,
A nyári oktatási szünetekben kötelező gyakorlatokon vettünk részt. Első év tavaszán a Soroksári Tangazdaságban ismertük meg a mezőgazdasági munkákat, különös tekintettel a facsemete-ültetésre és traktorvezetésre. Nyáron az évfolyam fiú tagjai bevonultak egyhónapos katonai szolgálatra. A lányok is tanultak Honvédelmi Ismereteket - különös tekintettel a 48 mintájú kispuska kezelésére -, de katonai táborba nem mentek. A fiúk sátrakban, Böhönye homokos erdejében táboroztak, ahol probléma volt
a homokban meg-meg süllyedt 122-es löveg mozgatása, és az erdei pókhálózás.
Másodévben nehéz tárgynak éreztük a mechanikát, bár Lehoczky tanárunk érthető, magas szintű előadásokat tartott, mégis sokunknak több vizsga alkalom kellett az elsajátításhoz. A Gépelemek bezzeg jó tárgy volt! Igaz, a műszaki rajznál akadtak “bennszülött” alkotások is, de Jánosi tanárúr szerint egy mérnöknél az a fontos, tudja melyik szakkönyvet kell leemelni a polcról.
Majd 1954 nyarán a Perjéspusztai Állami Gazdaságban tevékenykedtünk. Ebben az időszakban zajlott Svájcban a futball világbajnokság. A mérkőzések közvetítését - mivel más nem állt rendelkezésünkre - detektoros rádióval hallgattuk. Nagy csalódás volt számunkra az NSZK - Magyarország döntő 3:2 elvesztése.
A nyárvégi honvédségi gyakorlat páncélos kiképzés volt a tatai laktanyában, ezt mi fiúk igazán élveztük. Későbbi években gépállomási, és üzemi gyakorlatok következtek.
III.évfolyamon átalakultunk Mezőgazdasági Gépészmérnöki Főiskolává, dékánunk az előző igazgatónk, Váradi János lett.
A III. és IV. évfolyamon nagyobb óraszámmal a szaktárgyak oktatása folyt. Színes előadásait Traktorok és Automobilok tárgyból nagyon élveztük Váradi tanárelvtársnak, sokkal kevésbé a Thermodinamikát, nem beszélve az Elektrotechnikáról. Több előadást tartott Klinger Pál tanszékvezető is Mezőgazdasági Gépekből, aki soha
nem tudta az elfordult barázda szeletet visszaállítani, a fiatal Soós tanársegéd volt a megmentője.

A 30 éves találkozó 1986-ban
Balról: Förhécz István, Sáfián József, Noszticzius Valéria, Horváth Árpád, Szegedi József,
felső sor: Bana Péter, Jáksó Sándor, Oláh Lajos
A mi évfolyamunk 9 féléves tanterv szerint folytatta egyetemi tanulmányait. A 8. félévvel lezárult
a szorgalmi időszak, akik minden vizsgát teljesítettek végbizonyítványt kaptak. Ekkorra már 101-re csökkent az évfolyam létszáma, közte 3 lánnyal.
A 9. félév a diplomaterv készítésére majd megvédésére szolgált. Nem így alakult azonban az ország sorsa, hiszen 1956. októberében kitört a forradalom. A Budapesten tartózkodó szigorlók egy része fegyvert fogott, őrséget állt, sokan közülük disszidáltak, Ausztria, Németország, az USA voltak a célállomások.
A külföldre távozottak közül többekről azóta sem tudunk semmit.
Nem csak a hallgatók, de többen az oktató gárdából is nyugatra mentek, így Jánosi Zoltán, aki később
a holdautó szerkesztésében vett részt, vagy Szluka István tanárunk, ő a paradicsom betakarító kombájn atyja lett.
A többség itthon maradt, folytatva a diplomaterv készítését, de védésre csak 1957. első félévében, vagy később került sor. Sokan az iparban helyezkedtek el, többen már az első években vezető beosztásba kerültek. Akik külföldön keresték a boldogulást, ha kezdetben nehezen is, de később mint mérnökök szintén szép pályát futottak be.
Évfolyamunkból 1957-ben 66 fő diplomázott. Voltak, akik későbbi években, és diploma nélküli mérnökként mindazok, akik külföldre mentek, de nem kellett újból bizonyítaniuk, mint pl. a végzett orvosoknak.

Az “arany diploma” átadására 2006-ban került sor Gödöllőn. Nem volt könnyű elfogadtatni, hogy mi az “56”-os évfolyam vagyunk, és csak 57-ben tudtuk megvédeni a diplománkat. Végül az a döntés született, hogy akik 1957. első félévében diplomáztak, azok 56-osnak számítanak. Összesen 61 végzettről lett volna szó, de 27-en már nem voltak elérhetők.
Az ünnepélyes aranydiploma kiosztón megemlékeztünk arról, hogy az évfolyam tagjai 1957-ben a védés után
a Tanulmányi Osztályon vehették át diplomájukat, nem volt ünnepség, csak egyénileg, a barátokkal együtt lehetett köszönteni egymást.
Az aranydiplomát átvettek nevében szóló kollégánk kiemelte és külön megköszönte rektor úrnak és a Gépészmérnöki Kar dékánjának, hogy az aranyoklevelet felemelő ünnepség keretében kaphattuk kézhez.
Az ünnepség utáni fogadáson családtagjaink jelenlétében adtuk át az aranydiplomát átvettek nevét tartalmazó népművészeti színes korsót.
Mi - akik élünk - mind idős nyugdíjasok, - kivétel a még aktív tevékenységet folytató pár őszülő fej - minden év májusában évfolyam-találkozón veszünk részt, sajnos minden évben két-három régi baráttal kevesebben. A találkozókon felidézzük a múltat, egyetemi éveinket, életpályánk fontosabb eseményeit, és unokáinkban
a jövőt.
Adorján Józsefné dr. Noszticzius Valéria, Maksa Imre
(1952-1956)
2010. Július

Aranydiploma kiosztása utáni ünnepség az Mg. Géptörténeti Múzeumban, 1952-56
Balról az első sor: Zsember Mihály, Ferenczi József, Badár Bálint
második sor: Gordos Béla, Erdélyi József, Laczi István
harmadik sor: Földi Gyula, Elek Károly, Szabó Zsigmond, Nagy Viktória
negyedik sor: Maksa Imre, Szekeres István, Oláh Lajos, Mecsnóber József, Szalontai Tibor, Folk György
legfelül: Szabó Ervin, Mátrai László
Hozzászólások: 6
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni!





RSS
Emlékeim szerint kedvenc tárgyunk volt a "pipás" Balogh tanár úr által leadott üzem és kenő anyagok c. tárgy is, mivel igen élet szerűen, gyakorlati példákkal színesítve adta azt elő. Akkor időben még elég messze az autó tulajdonlástól, mi már tudtuk, hogy mit jelentenek az oktán számok, mi a lényege a különböző kenőanyag fokozatoknak, miért veszélyes az üzemanyag tartályok elektrosztatikus feltöltődése és megismertük a kőolaj feldolgozás technológiáját, a különböző üzemanyagok desztillációs folyamatait stb...stb.
Részemre az igazi nehézséget az ábrázoló geometria jelentette, mivel középiskolában én ezt nem tanultam, de nagy szerencsémre a gimnáziumban végzett csoport és szoba társ barátom, Búzás Laci átsegített a kezdeti nehézségeken.
(Elek Károly 2010. Aug.)