Az 1970-ben végzett évfolyam bemutatkozása

Az évfolyamokat bemutató sorozatunk -kis időrendi ugrással- most az 1970-es évhez ért. Az évfolyam, akik már segtettek az aula alapozásánál, de már a tessediken is laktak. Az bemutatkozás végén még egy rövid statisztika is segíti az eligazodást.

Az 1970-ben diplomázó évfolyam 1965 őszén kezdte meg tanulmányait.
1964-ben az egyetemeken bevezették az előfelvételi rendszert. A sikeres írásbeli és szóbeli felvételi vizsga után a felvettek egy része tanulmányainak megkezdése előtt 11 hónapos sorkatonai szolgálatot teljesített, és a többség tiszthelyettesként szerelt le. A katonai képzés második része a diploma megszerzése után következett, ekkor lett tartalékos tiszt a végzett fiatal mérnökökből. A döntés, illetve válogatás elvei - az egészségügyi okokat kivéve - nem ismertek, ugyanis az évfolyamtársak közül a képzés során legjobb eredményt elért hallgatók, tehát a három vörösdiplomás is egyetem előtt katona volt. 50 fő Szabadszálláson kapott katonai és szakmai előképzést, 15 fő pedig Kalocsán. Lehetett ebben a törvényhozók részéről némi szándékosság is, ezzel igazolva, hogy az új rendszer milyen jó. Korábban ugyanis az egyetemi hallgatók a nyári oktatási szünetben teljesítettek katonai szolgálatot (kivéve az orvos és állatorvos hallgatókat).

A kiképzés keretében a többség hivatásos jogosítványt szerzett személy-, és tehergépkocsira, valamint harckocsira. A leendő egyetemi oktatóink már ekkor kapcsolatot kerestek velünk: rendszeres szinten tartás volt matematikából és fizikából, és a terepgyakorlaton is részt vettek. Az előfelvettek igen gyorsan beilleszkedtek a többiek közé, különösen jó közösséget képeztek az egyetemi évek alatt is, mindez a mai napig tart.
Ez volt a második évfolyam, akik már Gödöllőn láttak hozzá tudásuk gyarapításához. Az összes előadást és gyakorlatot a Tessedik Sámuel úti kollégiumban, ugyanabban az épületben tartották. Az előadások a kultúrteremben voltak, az utána következő gyakorlatok pedig két rajzteremben párhuzamosan zajlottak. A vizsgákra szintén ezen a helyszínen került sor. Az évfolyamot hat csoportra osztotta be a tanulmányi osztály, a csoportokban 25-30 hallgató volt. A Tessedik kollégiumban lakott a többség, csupán néhány hallgató járt be a közvetlen környékről, még a budapestiek is szinte kivétel nélkül kollégisták voltak. Nevelőtanárok: Benczik László, Bene József (ők bent laktak a Tessedik-ben), Faust Dezső, Szendrő Péter.

Említést érdemel a Pálma tanszék (a Pálma cukrászda a jelenlegi gödöllői Művelődési Központ helyéhez közel állt, a hatvanas évek végén lebontották). Kultúrált környezetben lehetett zenét hallgatni, táncolni, de 11 órakor bezárt. Kedvelt hely volt még a Halászcsárda, ahol az állandó cigányzenekar segített a nótázásban. A tanév végén az évfolyam 30 hallgatója építőtáborban vett részt. A végzett munkák: tereprendezés az A-kollégium előtti részen és az akkor még olajtüzeléssel működő kazánház olajtárolói közelében, és részvétel az aula alapozásának betonozásában.

1966 őszétől a Villányi úton folytatódott a képzés. Az oktatás a jelenlegi Szent Margit gimnázium épületében és ettől egy villamos megállónyi távolságra, a Villányi út 27-29 sz. alatt zajlott. A Frankel Leó úti, a Szemlőhegyi úti, és a Keleti Károly utcai diákotthonokban laktunk, együtt a felsőbb évesekkel.
Népszerűek voltak a kulturális rendezvények, pl. Kovács P. József TV bemondó előadói estje, ahol verseket szavalt, vagy Dr. Soós Pál élménybeszámolója, amelynek végén zongoratudását is felvillantotta.
Elmélyült önálló munkára, tanulásra a diákotthoni körülmények alkalmatlanok voltak. A többség rendszeres könyvtárlátogató volt, ott készültünk a zárthelyikre, vizsgákra. Igen kedvelt volt az Országgyűlés Könyvtára, az Országos Műszaki Könyvtár és a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) könyvtára.

A negyedik félév után Lőrinciben és Fenyőharaszton négy hetes gépkezelői gyakorlaton vettünk részt, utána pedig aratási gyakorlat üzemekben ugyancsak négy hét, ősszel pedig betakarítási gyakorlat két hét.
A Bartók tanszék (Bartók mozi) igen népszerű volt. Az akkoriban használatos mozibérlettel és a diákigazolvánnyal együtt valamennyi délelőtti és a délutáni első előadásra lehetett jegyet venni, egységesen 2 Ft-os helyárral, bárhova lehetett ülni. A Feneketlen tó partján is igen kellemesen el lehetett tölteni az időt.
A menza a Villányi út 5-7-ben a Kertészeti Egyetem hallgatóival (kertészekkel) közös volt. Ők nem szerették a sorban állást, gyakran előre merészkedtek ügyesebb, és gyorsabb társaikhoz, mindenkit megelőzve. A gépészek ezt soha nem tették meg. Ebből az időből származik a legnagyobb sértés, ha valaki mégis előre ment a sorban: mi lelt? kertész vagy?

A negyedik év utáni üzemi gyakorlatot a többség hazai gépgyárakban töltötte, de voltak külföldi cseregyakorlaton is az évfolyamból: ők Prágából 1968. augusztus 19-én érkeztek haza.
1969 őszén a 9. félévet Gödöllőn kezdtük meg. Az 1966-os Atlétikai Európa Bajnokságra elkészült új kollégium B épületében laktunk. Az oktatást a közben átadott aula, szemináriumi épület és tanműhelyi tömb épületeiben szervezték meg. A laboratóriumok és műhelyek felszereltsége hiányos volt, erre már nem jutott pénz. További hátrány volt, hogy a diplomaterv-konzultációkra az utazás, pl. az akkori Vörös Csillag Traktorgyárba, órákat vett igénybe. A “Televíziót minden iskolának” akció keretében 1969. november elején Kartalon az egész évfolyam odaadóan segítette az iskola felépítését. A keresetből nemcsak televízióra futotta, de az iskola könyvtárát is elláttuk könyvekkel. Az évfolyam vetette fel egy pinceklub ötletét, majd létre is hozták azt a központi épület alagsorában, a jelenlegi könyvtár alatti részben.

Az 1970-ben végzett évfolyam első alkalommal gépészgyűrűt készíttetett saját célra, és adományozott az általa kiválasztott tanárnak. A gépészgyűrű 14 mm átmérőjű, kör alakú pecsétjének bal oldalát fél fogaskerék alkotja, a függőleges átmérője egy logarléc egyszerűsített képe, a jobb oldali íven az MGK betűk egymás alatt a Mezőgazdasági Gépészmérnöki Kar rövidítése.
Ez hosszú évekig nem változott. A mai értelemben vett gyűrűavató szakestély és gépkarnevál nem volt, de mérnökbál igen.

Gyűrűzött tanár: Dr. Mikecz István egyetemi tanár, akkori dékán.
A jelentkezési adatok ismeretében a túljelentkezés mértéke hétszeres volt. Az első három félévben 15-20 hallgató morzsolódott le, ők jórészt az utánunk, később kezdett évfolyamokkal végeztek. Nagyjából ugyanennyien csatlakoztak az évfolyamhoz.

Kitűnő minősítésű oklevelet (vörösdiplomát) szereztek:
1. Kereszturi László
2. Tóth Imre
3. Visegrádi László
Az államvizsgák és diploma védések további eredményei: 11 fő jeles (8 %); 37 fő jó (26 %); 78 fő közepes (56 %); 11 fő elégséges (8 %).
A kiváló diplomaterveket, a témát kiíró gyárak többsége megvásárolta, az akkori kezdő mérnöki fizetést jelentősen meghaladó összegért.
A levelező tagozaton (12 féléves képzés után) 1970 novemberében 82 fő szerzett oklevelet.