A GÉPMADARAK, avagy 1993-ban diplomáztunk

A GATE Mezőgazdasági Gépészmérnöki Karának évfolyamai közül mi voltunk a GÉPMADARAK. Mottónk kiválóan jellemezte évfolyamunkat: „..Nálunk a repülés életforma…”. No de ne szaladjunk ennyire előre.

Az 1992-1993 tanév végén diplomázó évfolyam jelentős része 1987 nyarán felvételizett a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmérnöki Karára. Az akkori felvételi eljárás szóbeli és írásbeli számonkérési formát is tartalmazott. A szóbeli felvételi vizsga tanárai egykori professzoraink voltak, úgymint Váradi, Knoll, Tibold professzor urak.

A sikeres felvételi vizsga után 11 hónapra a győri Dobi István Laktanya híradós, utász, műszaki századaihoz soroztak be bennünket. Igazi „előfelvett” honvédekként olyan dolgokat tanulhattunk meg, amelyekre később egyre kevesebb szükségünk volt. Kevésbé képzett parancsnokaink azonban megerősítették bennünk a hitet, hogy tovább kell folytatnunk a tanulmányainkat.

A sikeres leszerelés után nyolc csoportban kezdtük el a tanulmányainkat Gödöllőn 1988. szeptemberében. Hét csoport a klasszikus mezőgazdasági gépészmérnöki tanulmányokat folytatta, míg
 a nyolcas csoport csapata szakfordítók és mérnöktisztekként színesítették az évfolyamunkat. Tanulmányaink kezdetén csoport és évfolyamfelelőseink kitartó lelkesedéssel és szorgalommal hordták fel a jegyzet-ellátó raktárjából a szürkéskék jegyzeteinket, amelyeket azonnal elkezdtünk tanulmányozni. A kezdeti tanulási roham kinél-kinél hosszabb-rövidebb volt. Az évfolyamunk igazi nemzetközi közösség volt. Évfolyamtársaink között volt portugál, laoszi, ghánai, etióp, jordániai, no és a német fiúk.

Az első sikeres vizsgaidőszak után kezdett az évfolyam ráérezni az egyetemi élet valódi ízére. Megéreztük, hogy mit jelent a tanulás Kósa professzor úr matematikája után, illetve mennyi tanulási energiát kíván a negyedik szemeszter végén abszolvált mechanika szigorlat. Tanulmányainkat valamennyien mezőgazdasági gépészmérnökként kezdtük, bár néhányunknak igen nagy fejfájást jelentett a mezőgazdasági ismeretek „magfelismerése”.

Az alapozó tárgyaink elsajátítása után a hatodik (néhányunknak a nyolcadik) szemeszter után választhattunk a különböző modulok közül. A modulok között megtalálható volt a természettudományi, mezőgazdasági, gyártási, járműtechnikai stb. fakultás.

A sok-sok tanulás mellett azonban szakítottunk időt a szórakozásra is. Mivel az első években kapott étkezési tiketteket elfogadták Gödöllő vendéglátó egységeiben is, ezért egy-egy sikeres vizsga után meglátogattuk a Lapátos, Pelikán éttermeket. Természetesen a számlát bőven kifizettük 20 Ft-os címletű étkezési jegyekkel. 1991. márciusában megünnepeltük az egyetemi tanulmányaink folytatásának félidejét. Igaz néhányan már az előző évben is sort kerítettek rá, majd a következő tavaszon is ünnepeltek.

A szórakozás mellett ügyeltünk az évfolyam sportéletére is. A labdajátékok (futball, kosárlabda, kézilabda) mellet néhány évfolyamtársunk atletizált, íjászkodott. Azon évfolyamtársunk részére, akik nem tudtak úszni, azok részére három szemeszter kötelező úszásoktatás volt előírva.

Az elméleti tanulmányok mellett készültünk a gyakorlati életre is. Válogattunk Martonvásáron vetőmag kukoricacsöveket, miközben tanulmányoztuk a szállítószalagok dinamikáját. Az első tanév után gép- és anyag (fel)ismereti gyakorlaton vettünk részt, majd a második év végén már vezethettük is azokat.
A negyedik tanév végére már az egész vállalatot mi vezethettük, igaz csak két hétig.

A végzésünk utolsó momentumaként szeretném kiemelni tiszteletbeli évfolyamtársunkat, Csorba László egyetemi adjunktus gyűrűzött tanárunkat. Nagyszerű előadásain túl diavetítéseivel a szünetekben elrepített azokra a helyekre, ahová sokunk addig még nem jutott el.

Végzésünk után 17 évvel az élet számos területén helyezkedtük el. Vannak közöttünk mezőgazdasági gépészmérnökök, oktatók, vállalkozók, informatikusok, de még orvosok is. Úgy érezzük, hogy az Alma Mater elég alapot adott ahhoz, hogy becsülettel megálljuk a helyünket a választott szakterületünkön. Ötévente rendszeresen találkozunk, és együtt örülünk a „VISZONLÁTÁS”-nak.