1998 GaMe oVer

E sorokban foglaljuk össze az 1993-1998 időszakban GaMe oVer évfolyamként elhíresült társasággal történteket.

1993. szeptember 6-an született meg évfolyamunk. Anyukánk Fehérné Zsuzsanna, majd később Jilly Bertalanné Zsuzsa, aki később vette át nevelő anyukánk szerepét. Apukánk Dr. Szendrő Peter dékán úr volt. Reggel 8 órakor kb. 180-an léptünk be a 3-as előadóba, hogy elinduljunk ezen a hosszú, akadályokkal teli úton. Az egyetemi életbe hamar belerázódtunk, nem volt nehéz megszokni
 a felszabadult légkört. A pontgyűjtő akciókon, illetve a vizsgaidőszakok során megtanultuk, hogyan kell elhitetni másokkal, hogy egy adott témában jártasak vagyunk. Jól emlékszünk ma is, elsőéves korunkban egy frissen végzett gépész azt mondta az egyik éjszakázásunk kapcsán: „Lesz még, hogy rátok virrad...” Igaza volt. A félévvégi hajrákban, december első heteiben gyakran hallhattuk egymástól: „Már csak hármat kell aludni Karácsonyig!”

Eseményekben nem volt szegény ez az öt év. Elsőben egy gólyabált, egy túl jól sikerült Zoltan- és nőnapi sör-virsli versenyt (ottlétünk után nagy összegű kauciót vezettek be az Agrációban), és számtalan kisebb bulit éltünk túl. A bevezető években két jól sikerült évfolyambulit, és egy még jobban sikerült fele(se)zőbulit tudhatunk magunk mögött. Akkoriban a még fel nem újított pinceklubban ha húsz ember táncolt fenn
 a színpadon, abból tizenhét félmeztelen másodéves gépész, a másik három is szintén, és csak azért nem ilyen "lazák", mert ők az évfolyam hölgy tagjai.

Nem a múlt nagyjainak hagyományaira hagyatkozva, elkészült addigi életünket egybefogó fele(se)zőújság, mely ha kis példányszámban is, és talán kicsit késve, de megjelent. Megtartottuk Fele(se)zővetélkedőnket, Fele(se)zőbulinkat az erre az alkalomra összeállt saját Fele(se)zőzenekarunkkal. Kiadtuk és nagy számban terítettük és hordtuk Fele(se)ző pólónkat, melyen megjelent lógónk „Soha ne add fel”.

Az évek során sokan feladták a küzdelmet, esetleg más főiskolára mentek szerencsét próbálni. Sajnos, voltak olyanok is, akiknek nem tanulmányaik miatt kellett elhagyniuk az egyetemet, hanem baleset vagy betegség szólította el őket sorainkból. Fájdalommal búcsúztunk tőlük.

Az egyetemi évek alatt nemcsak iskolába jártunk. Megválasztottunk két parlamentet, igent mondtunk
 a NATO-ba való belépésre. Láttunk üstököst. Elbúcsúztunk Sennától, Diana-tól.

Az évfolyamunk az öt év alatt végig összetartott, mely napjainkig is érezhető. A „csapat” kialakulásában nagy szerepe volt „osztályfőnökünknek”, Darónak, aki nemcsak első évben, hanem ötödév végéig minden összejöveteleken segítette az évfolyamot navigálni a zavaros vizeken, összetartva, segítve mindannyiunkat.

Az eltelt egyetemi évek végén mindenkin eluralkodó általános érzés: „Nem létezik, hogy ez mar az!” GM. V = G a M e o V e r

Az ötödéves események főpróbája, az első igazi szabadtéri összejövetelünk, - szegény „Pigi”, még most is röfögne... - régi egyetemi hagyomány újraélesztő rendezvényünk. A szervezés elsőrendű, minden
 a meghívóban közölt időben zajlik, közben –SOUL - a zene, és élvezzük a szikrázó napfényt. Köszönjük az egyetemtársak megértését!

Ezután már csak címszavakban: VALETA avató, VALETA póló, VALETA lógó, Soha nem adtam fel!

Így már igazán GaMe oVer! A játéknak vége, de megmarad a barátság, a sok emlék és az a jó érzés, hogy ez az öt év mégsem csak a bulizással telt el. A sok átvirrasztott éjszaka, ZH-k, házik és vizsgák olyan tudáshoz és tapasztalathoz juttattak Minket, amely mindig, minden körülmények között megmarad.

Külön köszönetet mondunk gyűrűzött tanárunknak, Fülöp Istvánnak, aki évek során a többi nem kisebb jó szándékkal és segítőkészséggel rendelkező tanárunk közül ellátott minket tanácsokkal és a kezdetektől részt vett szakmai fejlődésünk folyamatában. őt idézve „a szakmai ismeretek körének négyzetesítésében”.

Évfolyam találkozók tanulsága szerint, mivel közülünk az élet igen sok területére sodródtunk, megfogadtuk tanácsát, mely így szólt: „Mivel a diploma megszerzése után elképzelhető, hogy az Egyetemen szerzett tudásból meg is kell élni (óh mily rémes jövőkép!) legyetek nyitottak az értelmiségi lét minden rezdülése iránt. Ne csak a szűk szakmai területre, hanem a közélet más részeire is vessétek ki halótokat.”

István, minden tőlünk telhetőt megtettünk!