A 2002-ben végzett évfolyam története

A mi egyetemi „karrierünk” a gólyatáborban kezdődött. Az évfolyam többsége eljött erre a neves rendezvényre, és nagyon jól éreztük magunkat. Az első félév leginkább a tanulásról szólt, aki gimnáziumból jött az igencsak megküzdött az ábrázoló geometria, és a műszaki ábrázolás tudományával. De a tanulás mellett megismertük Gödöllő nevezetes helyeit, mint például a 8-as előadó, Hídláb tanszék, Hangulat presszó. Ez utóbbinál nem csak a hangulatunkat fokoztuk nap mint nap hajnalig a gödöllői lakosok nagy örömére, hanem az éjségünket is csillapítottuk vöröshagymás zsíroskenyérrel.

A tanulást azért soha nem hanyagoltuk.

Az első pár sikeresen vett mechanika, fizika, gépelemek és még sorolhatnám a tantárgyakat….féléve után a matematika szigorlat megálljt parancsolt egy jópár embernek. De azért azt még könnyedén vettük.
Az ötödik félév volt a vízválasztó, legalábbis ezt mondták a felsőbb évesek. Ezen félév szorgalmi időszakában meg kellett próbálkozni a mechanika szigorlattal. Hát mit mondjak, mi megpróbáltuk. az évfolyam 98%-a az utolsó nap kígyózó sorban állt Gelencsér tanárúr ajtaja előtt, hogy beírassuk az elégtelent. Akkor mindenki fogatkozott, hogy majd a következő félévet ezzel fogja kezdeni, mert úgy is meg kell csinálni
 a hatodik félév szorgalmi időszak végéig. Persze nem sokan tartották be ígéretüket, és csak az utolsó pillanatban kezdtek hozzá a mecha szigorlatra való felkészüléshez. Ennek meg lett szintén a gyümölcse, megint megfogyatkozott az évfolyam létszám.

Mi voltunk az utolsó évfolyam, akik a „Felező” bulit még a Pince klubban tudtuk megtartani, aztán bezárt nagy bánatunkra. Erre a jeles eseményre sok tanárunkat meghívtunk, akik többségében megtiszteltek minket jelenlétükkel. Itt egy két tanár bebizonyította, hogy ők is csak emberek, és nem valami más faj ebben a társadalomban. Tudtak velünk bulizni, a szó mindenféle értelmében. Itt láttuk inni először (de nem utoljára) például a Seres István tanárurat, aki bebizonyította nekünk, hogy nem csak a fizikához ért, hanem az alkoholt sem veti meg. (Természetesen csak módjával tette ezt.) Ez volt az a pillanat, amikor
 az évfolyam pár tanárunkkal barátságot tudott kötni, megfelelő tisztelet mellett. De nem csak ebben voltunk
 az utolsók. A mi évfolyamunk volt, ahol még katonatisztek is tanultak a Karon.

Az utolsó négy félévben kicsit szétszakadt az évfolyam a szakirányoknak köszönhetően. Volt, aki gyártós lett, volt aki járműves, és bizony sokan választották a „kukás” szakirányt. Ez volt a környezeteseknek
 a becenevük.

Az egyetemi évek mellett sokan nem felejthetjük el a kollégiumi életet. Itt volt az ÉLET. Mindenki kollégista akart lenni. Ahogy teltek az évek egyre jobban összekovácsolódott az a kb. 50 ember, akik a C harmadikon laktak. Ez volt az otthonunk, és minden embernek adott valami maradandót. Voltak akik itt találták meg a nagy Ő-t, de volt olyan társunk is, aki Batman-hez hasonlóan itt tanult meg repülni. Minden hétvégén volt folyosó főzés, amit közösen kiülve a folyosóra fogyasztottunk el.

Ötödévesen a kollégium adott otthont a hagyományosan megrendezendő „Gépész ünnepi játékok és zenei hetek” rendezvénysorozatunknak is. Ez a hét a Buliról szól. Felravataloztuk mi is a hagyományoknak megfelelően a koporsónkat, és sirattuk az egyetemi éveinket. Ekkor kezdett tudatosulni sokunkban, hogy mindjárt vége. Valami lezárul és nem tér vissza soha. Ennek tudatában feküdtünk bele a koporsóba, és szívtuk csövön a vörösbort annyiszor egy percig, ahány UV-ja volt az illetőnek. Ennek megfelelően akadt aki negyed órát is eltöltött ott, de volt olyan aki csak egy percet.

Az öt év csillaga a Gyűrűavató szakestélyen ragyogott a legfényesebben. Ekkor jött el az a pillanat az évfolyam számára, hogy valóban a GÖDÖLLŐI GÉPÉSZEK sorába léptünk. Felavattuk az igen nagyra becsült Gépész gyűrűt, amit mindig büszkén viselünk, mert mi is itt végeztünk!