A Google Lunar X Prize program elsődleges célja, Hogy olyan olcsó (fapados) megoldásokat dolgozzanak ki a versenyzők az űrhajózás területén, melyekkel magánbefektetők számára is megfizethető űrtevékenység végezhető.

Jelen esetben, egy ember nélküli holdutazás során fellépő problémák megoldása a cél. A résztvevő 29 csapat munkájából ki fog derülni, hogy melyek azok a területek ahol érdemi költségcsökkentést lehet elérni a holdutazással kapcsolatban. A program reklámcélja, hogy a csapatok egy holdjárót juttassanak el a holdra a harminc millió dolláros díjazás reményében. Ezzel a reklámmal lehet új csapattagokat toborozni vagy a médiában megjelenni. A csapatok egy része már jelentős részeredményeket ért el például a hajtómű vagy a kommunikációs rendszer fejlesztése során, és vannak akiktől már egyes államok szabadalmakat is megvásároltak. A verseny feladatai közé tartozik a tudományos-ismeretterjesztő előadások megtartása melynek során lehetőség van érdeklődőknek bekapcsolódni a munkába. A program előrehaladtával egyre több konkrét fejlesztésről tudunk beszámolni akár a Magyar csapat, akár a versenytársak tekintetében összehasonlítva a koncepciókat.

Az előadás a május 17-én, kedden lesz.

Előadó Dr. Pacher Tibor fizikus.
Ha részt venne az előadáson kérem jelezzen vissza, a
szijarto.barnabas@hok.szie.hu, vagy a godollotv@gmail.com
címre, hogy tudjuk a létszámot kalkulálni!

Ajánlott oldalak:

http://www.googlelunarxprize.org/
http://www.pulispace.com/hu

Olvasson tovább

A Gépészmérnöki Karon kooperatív szakmai gyakorlat börzét rendeztek március 30-án. Az idén 10 éves gyakorlati rendszer keretein belül a hallgatók részt vehetnek egy 10 hónapos szakmai gyakorlaton. Dr. Szabó István dékán úr megnyitója után dr. Beke János rektorhelyettes és Szabó Letícia, a GE-Energy HR vezetője értékelte az elmúlt 10 év tapasztalatait. Ezek után dr. Kiss Péter képzésvezető ismertette a gyakorlat részleteit, ami után a gyakorlati helyeknek választható vállalatok röviden bemutatkoztak a hallgatóknak.

A kooperatív program keretein belül a Szent István Egyetem Gépészmérnöki Kara, mint műszaki felsőoktatási intézmény és több, mérnököket alkalmazó vállalat működik együtt annak érdekében, hogy a gépészhallgatók minél inkább eleget tehessenek a munkaerőpiac gyakran ellentmondásos igényeinek. Ugyanis a legtöbb vállalat számára az ideális munkavállaló frissen diplomázott, fiatal, energikus, kreatív és mindemellett számos év szakmai tapasztalatával rendelkezik.

Olvasson tovább

A mi egyetemi „karrierünk” a gólyatáborban kezdődött. Az évfolyam többsége eljött erre a neves rendezvényre, és nagyon jól éreztük magunkat. Az első félév leginkább a tanulásról szólt, aki gimnáziumból jött az igencsak megküzdött az ábrázoló geometria, és a műszaki ábrázolás tudományával. De a tanulás mellett megismertük Gödöllő nevezetes helyeit, mint például a 8-as előadó, Hídláb tanszék, Hangulat presszó. Ez utóbbinál nem csak a hangulatunkat fokoztuk nap mint nap hajnalig a gödöllői lakosok nagy örömére, hanem az éjségünket is csillapítottuk vöröshagymás zsíroskenyérrel.

A tanulást azért soha nem hanyagoltuk.

Olvasson tovább

A történetünk az 1993-ban hirdetett jelentkezéssel, illetve felvételivel kezdődik, sokan toporogtunk 1993. júniusában a felvételi elbeszélgetésen. Az elbeszélgetésen a rutinkérdések mellett elhangzottak olyan kérdések is, mint miért pont Gödöllőre történt a jelentkezés, mihez szeretnénk kezdeni a végzés után stb..

Egyesek izgultak, mások szinte biztosak voltak sikeres egyetemi felvételiben. Volt, aki gazdálkodó családból jött a szakmáért, volt a szülők között vállalkozó, katonatiszt, tanár, közgazdász, stb…, és volt, aki csak azért jelentkezett, mert ide nem volt „felvételi”.

Olvasson tovább

E sorokban foglaljuk össze az 1993-1998 időszakban GaMe oVer évfolyamként elhíresült társasággal történteket.

1993. szeptember 6-an született meg évfolyamunk. Anyukánk Fehérné Zsuzsanna, majd később Jilly Bertalanné Zsuzsa, aki később vette át nevelő anyukánk szerepét. Apukánk Dr. Szendrő Peter dékán úr volt. Reggel 8 órakor kb. 180-an léptünk be a 3-as előadóba, hogy elinduljunk ezen a hosszú, akadályokkal teli úton. Az egyetemi életbe hamar belerázódtunk, nem volt nehéz megszokni
 a felszabadult légkört. A pontgyűjtő akciókon, illetve a vizsgaidőszakok során megtanultuk, hogyan kell elhitetni másokkal, hogy egy adott témában jártasak vagyunk. Jól emlékszünk ma is, elsőéves korunkban egy frissen végzett gépész azt mondta az egyik éjszakázásunk kapcsán: „Lesz még, hogy rátok virrad...” Igaza volt. A félévvégi hajrákban, december első heteiben gyakran hallhattuk egymástól: „Már csak hármat kell aludni Karácsonyig!”

Olvasson tovább

Aki Gödöllőn, pláne az az egyetemen jár, nem tud úgy elmenni, hogy ne nézze meg ezt a hatalmas domborművet, Amerigo Tot egyik utolsó alkotását. Ezen cikkünkben idézünk az 1983-ban elkészült alkotás átadásra készült kis füzetből. A dokumentumot szöveghűen idézzük, azon nem változtattunk.

Amerigo Tot munkája, A Mag apoteózisa 1983 szeptembere óta díszíti az Agrártudományi Egyetem gépészmérnöki kari épületét. A dombormű szépsége és méretei egyaránt lenyűgözőek. Százötvenkét négyzetméteres felületével és huszonkét tonna súlyával páratlan nagyságú alkotás Európában.
Apoteózis, annyi, mint megdicsőülés, dicsőítés. Itt Gödöllőn, az agrárfelsőoktatás egyik magyarországi központjában Amerigo Tot a magnak, minden lehetséges élet kiindulópontjának, az életre törő kezdetnek állított emlékművet. A Mag apoteózisának, vagy ahogy szerte az országban - a szavak mindennapos használatától megcsiszoltan, a megmaradt szónak rangot adva - nevezik, a Magnak, itt az Agrártudományi Egyetemen konkrét jelentése van. A földbe elvetett mag életre törése, napfénykeresése, a növényi élet kezdete, a nagy, életet adó termések bölcsője.

Olvasson tovább

A GATE Mezőgazdasági Gépészmérnöki Karának évfolyamai közül mi voltunk a GÉPMADARAK. Mottónk kiválóan jellemezte évfolyamunkat: „..Nálunk a repülés életforma…”. No de ne szaladjunk ennyire előre.

Az 1992-1993 tanév végén diplomázó évfolyam jelentős része 1987 nyarán felvételizett a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmérnöki Karára. Az akkori felvételi eljárás szóbeli és írásbeli számonkérési formát is tartalmazott. A szóbeli felvételi vizsga tanárai egykori professzoraink voltak, úgymint Váradi, Knoll, Tibold professzor urak.

Olvasson tovább

Szól a 1990-ben végzett mezőgazdasági gépészmérnök álmáról, a felvételitől az évfolyam találkozóig, 7 színen keresztül.

Első szín
Az expozíció a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gépész épületének auláját ábrázolja. Háttérben Amerigo Tot A mag apoteózisa című monumentális bronz domborműve, előtérben sápadt, bizonytalanság érzetét sugárzó, főként hímnemű ifjak népes csoportja, felvételi vizsgájukra várva.

Nyugodt vagyok, van protekcióm, sikerülni fog…
Nyugodt vagyok, felkészültem, be fogok kerülni…
Izgatott vagyok, van protekcióm, de egy percet sem készültem…
Izgatott vagyok, mi az a protekció?
Nyugodt vagyok, semmi esélyem…
Lány vagyok, miért ne kerülhetnék be?
Mi az a kombány?
Közel van Pesthez, jó a kolesz…

Olvasson tovább

Sokunk számára a „felsőoktatás” Szabadszálláson kezdődött 1967. szeptember elsején… Az akkori gyakorlatnak megfelelően, „egyetemi előfelvett”-ként 11 hónapra szóló sorkatonai szolgálat várt ránk az MN 7260 (talán ma már le szabad írni) fedőnevű alakulatnál. A két egyetemi század – a „gk-sok”, azaz gépkocsizók és a „hk-sok”, azaz harckocsizók – üde színfoltjai voltak az akkor még létező Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek. („Maguk a Varsói Szerződés legelba…..tabb katonái.”)

A két század között egészséges versengés alakult ki, melynek élesztői a két Nagy (László és Sándor) voltak, akik szolgálatvezetői mivoltukból adódóan trükkök sorozatával igyekeztek szórakoztatni bennünket, egymás felülmúlásában. Némi nyugtalanságot a leszerelésünk előtt az a kósza hír okozott, miszerint kellően intelligensek és (ki)képzettek vagyunk ahhoz, hogy csatlakozzunk a Varsói Szerződés Prágát riogató bevonulásához. Szerencsére ez elmaradt, s augusztus 2.-án, néhány nappal az inkriminált katonai akció előtt leszereltünk. Szóval, szívtunk rendesen, de ezt is kibírtuk.

Olvasson tovább

Az 1988-as évfolyam évnyitóján avatták fel az egyetem egyik szimbólumát, "A mag apoteózisa" nevű hatalmas domborművet, Amerigo Tot egyik utolsó alkotását. Őszi kötelező munka, NDK-s motorfelújító üzem, és Gyűrűavató. Fogadjátok szeretettel az 1988-as évfolyam írását!

1983 – 1988 évfolyam

Az egyetemi évek általában az évnyitóval kezdődnek… Persze az előfelvettek „sorkatonai szolgálata” már úgy telik, hogy félig (vagy talán egészen) egyetemistának érzik magukat, nem igazán tudva, hogy mi is vár rájuk... Azért az egy éves katonaság arra biztosan jó volt, hogy sokan már igazi régi ismerősként, barátként köszönthessék egymást az évnyitón. A mi évnyitónk pedig nem is volt átlagos, hiszen ekkor avatták fel és adták át, az aulában a domborművet (A mag apoteózisa), amely azóta az épület szimbólumává vált. És az ünnepségen maga a mester - Amerigo Tot - is jelen volt.

Olvasson tovább