Csavarkötések

A csavarkötések is az ékhatás elvén működnek: a csavar felület lényegében egy hengerre felcsavart lejtőnek tekinthető, ahol a szorító hatást a csavar és az anya egymáshoz viszonyított elfordításával hozzák létre.

A csavarok készítésére különböző szabványosított menetprofilokat
használnak: élesmenetet (metrikus vagy Whitworth menetet), trapéz, fűrész vagy zsinór
menetet. A kötőcsavarok rendszerint metrikusnormál vagy finommenettel készülnek (az USA
és az angolszász országok használnak még Whitworth menetű kötőcsavarokat). A Whitworth
csőmenetet viszont mindenütt használják. Trapéz és fűrészmenetet elsősorban mozgató
csavarorsókon alakítanak ki. A zsinór menet elsősorban erősen szennyezett környezetben
működőcsavarokon használják.

A metrikus menet fontosabb jellemzői: az ß=60^O profilszög, a d-külső átmérő, a d2-
középátmérő,a d3 magátmérő, a p-emelkedés és az α=arctg(p/(d₂* π) menetemelkedési szög.

A kötőcsavarok anyaga rendszerint acél (ritkán színesfém, alumínium vagy műanyag), ahol
az anyagokat csak két számmal jelölik: az első a szakító szilárdságot (a szakító szilárdság
századrésze) a második a folyáshatárt (a folyáshatár és a szakító szilárdság hányadosának
tízszerese) jellemzi. Pl. a 8.8-as csavar anyagának névleges szakító szilárdsága 800 N/mm2,
folyáshatára 640 N/mm2. Az anya anyagánál csak a szilárdságot adják meg.