Címke: bemutatkozás

Az 1988-as évfolyam évnyitóján avatták fel az egyetem egyik szimbólumát, "A mag apoteózisa" nevű hatalmas domborművet, Amerigo Tot egyik utolsó alkotását. Őszi kötelező munka, NDK-s motorfelújító üzem, és Gyűrűavató. Fogadjátok szeretettel az 1988-as évfolyam írását!

1983 – 1988 évfolyam

Az egyetemi évek általában az évnyitóval kezdődnek… Persze az előfelvettek „sorkatonai szolgálata” már úgy telik, hogy félig (vagy talán egészen) egyetemistának érzik magukat, nem igazán tudva, hogy mi is vár rájuk... Azért az egy éves katonaság arra biztosan jó volt, hogy sokan már igazi régi ismerősként, barátként köszönthessék egymást az évnyitón. A mi évnyitónk pedig nem is volt átlagos, hiszen ekkor avatták fel és adták át, az aulában a domborművet (A mag apoteózisa), amely azóta az épület szimbólumává vált. És az ünnepségen maga a mester - Amerigo Tot - is jelen volt.

Olvasson tovább

Alant olvashattok néhány részletet az 1987-es évfolyam gondozásában kiadott Gép-Észbontó című kiadványból.

Mélyen tisztelt olvasó!

Nagy megnyugvással és nem kis örömmel közölhetem, hogy évfolyamuk tudásban kellőképpen gyarapodva, létszámban jócskán megfogyva megközelítette azt a határt, amely egyrészt a teljesítőképesség, másrészt az élvezhetőség végső stádiumát jelzi. Azaz a kar termelési függvénye abba a szakaszába érkezett, ahol minden pótlólagos ráfordítás már egyáltalán nem, vagy csak alig növeli a hallgatóság tudásszintjét. Ehhez legalább öt évnek kellett eltelni. Volt, aki ennél többet teljesített, figyelembe véve azonban a már jónak nevezhető 70 %-os megjelenési arányt az előadásokon, a többség mindössze 3,5 évig járt iskolába.

Olvasson tovább

A VIllányi úti utolsó évfolyam története. Megtudjuk, hogy mi az a "Fülescsavar", hogyan hatott a rendszerváltás az évfolyamra, és hogy mennyire aktívak a nyugdíjas évek.

Akkoriban az egyik legnagyobb évfolyam volt a karon, kevés női hallgatóval, közülük közel 130-an szereztek diplomát, utolsó évfolyamként a Villányi úti Alma Materben. A nagy létszámú évfolyam kollégiumi elhelyezése már induláskor 1963-ban gondot okozott. Egy évig Budakeszin kaptunk lehetőséget, onnan jártunk be a Villányi útra. Később beköltözhetett az évfolyam Budapestre, de megosztottan kapott elhelyezést a Frankel Leó úti, a Szemlő-hegyi és a Villányi úti kollégiumi szobákban. Viszonylag sok budapesti hallgatótársunk is volt az évfolyamon. 

Olvasson tovább

Az évfolyamokat bemutató sorozatunk -kis időrendi ugrással- most az 1970-es évhez ért. Az évfolyam, akik már segtettek az aula alapozásánál, de már a tessediken is laktak. Az bemutatkozás végén még egy rövid statisztika is segíti az eligazodást.

Az 1970-ben diplomázó évfolyam 1965 őszén kezdte meg tanulmányait.
1964-ben az egyetemeken bevezették az előfelvételi rendszert. A sikeres írásbeli és szóbeli felvételi vizsga után a felvettek egy része tanulmányainak megkezdése előtt 11 hónapos sorkatonai szolgálatot teljesített, és a többség tiszthelyettesként szerelt le. A katonai képzés második része a diploma megszerzése után következett, ekkor lett tartalékos tiszt a végzett fiatal mérnökökből. A döntés, illetve válogatás elvei - az egészségügyi okokat kivéve - nem ismertek, ugyanis az évfolyamtársak közül a képzés során legjobb eredményt elért hallgatók, tehát a három vörösdiplomás is egyetem előtt katona volt. 50 fő Szabadszálláson kapott katonai és szakmai előképzést, 15 fő pedig Kalocsán. Lehetett ebben a törvényhozók részéről némi szándékosság is, ezzel igazolva, hogy az új rendszer milyen jó. Korábban ugyanis az egyetemi hallgatók a nyári oktatási szünetben teljesítettek katonai szolgálatot (kivéve az orvos és állatorvos hallgatókat).

Olvasson tovább