Címke: villányi

A VIllányi úti utolsó évfolyam története. Megtudjuk, hogy mi az a "Fülescsavar", hogyan hatott a rendszerváltás az évfolyamra, és hogy mennyire aktívak a nyugdíjas évek.

Akkoriban az egyik legnagyobb évfolyam volt a karon, kevés női hallgatóval, közülük közel 130-an szereztek diplomát, utolsó évfolyamként a Villányi úti Alma Materben. A nagy létszámú évfolyam kollégiumi elhelyezése már induláskor 1963-ban gondot okozott. Egy évig Budakeszin kaptunk lehetőséget, onnan jártunk be a Villányi útra. Később beköltözhetett az évfolyam Budapestre, de megosztottan kapott elhelyezést a Frankel Leó úti, a Szemlő-hegyi és a Villányi úti kollégiumi szobákban. Viszonylag sok budapesti hallgatótársunk is volt az évfolyamon. 

Olvasson tovább

Az 1960-as évfolyamból három különböző kis történetet kaptunk. Bepillanthatunk egy felvételibe, ellátogatunk Váradi professzor úr órájára, valamint megtudhatjuk, hogy aki vizilabdázik, annak tudnia kell Maxwell III. differenciálegyenletét.

Hatvan éves a SZIE Gépészmérnöki Kar.

Mint minden jubileum alkalmából előjönnek az emlékek, ezekből íme egy:

1954-ben érettségiztem, és mint vegyésztechnikus munkába álltam. 1955-ben kerültem válaszút elé, vagy 3 év katonaság, vagy 5 év egyetem. Munkahelyi kollégáim mondták (mérnökök), hogy ha okos vagyok egyetemre  megyek, mert annál nincs szebb 5 év az ember életében. Egyik kollégám javaslatára jelentkeztem a Mezőgazdasági Gépészmérnöki Főiskolára. Nem voltam meggyőződve, hogy jól döntöttem, ennél fogva a felvételire nem is készültem. Jött a felvételire az értesítés Villányi u 29. első emeleti előadóterem. A padokban kb. 30 felvételiző, a pódiumon Rejtő Magda. Egyenként szólított és kérdezett kb. 5-6 kérdés után döntött legtöbbször „fel van véve”. Én mivel nem készültem, nem volt részemre döntő az eredmény, így nem izgultan és mindenre jól válaszoltam, az eredmény „fel van véve”. Így lettem főiskolás.

Olvasson tovább

Most induló sorozatunkban csemegézünk az évfolyamok leírásaiból. Folyamatosan gyűlnek, ezért közreadjuk a legjobbakat. Fogadjátok szerettel az 1955-ben végzett évfolyam történetét!

1950 szeptemberében kezdtük az évet Budapesten, a Villányi úton. Az első évben még minden szak együtt volt, közös képzést kaptunk.

A II. évben kerültek szakma szerinti elválasztásra a hallgatók. Ennek megfelelően mi a gépészek ekkor lettünk önállóak, s mi 1955-ig a Villányi úton végeztük tanulmányainkat. Két épületben folytak az előadások, a mostani Szent Margit gimnázium volt az egyik hely, a másik a Kertészeti Főiskola épülete.

Gyakorlatra kisebb csoportokban mentünk. Az I. évben még vegyes volt a társaság. A gyakorlatra úgy mentünk, ahogyan I.évben összejött a társaság. Nem emlékszem, hogy abban az évben hol voltunk. A II. évben, az évközi műhely munkákat a Szent Margit gimnáziummal szemben lévő egyik épület pincéjében tartottuk.
1953. májusában Szolnok mellett Két Póra mentünk gyakorlatra. Ezeken a gyakorlatokon gépjavítási munkákat végeztünk. Itt Két Pón ezenkívül Geológiai gyakorlatok is voltak. Ezeket két tanársegéd végeztette velünk. Földmérés és egyéb geológiai munka volt a tárgya a gyakorlatnak. Nem az egész évfolyam volt itt, ez csak a mi csoportunk volt.

Olvasson tovább