Címke: visszaemlékezés

Szól a 1990-ben végzett mezőgazdasági gépészmérnök álmáról, a felvételitől az évfolyam találkozóig, 7 színen keresztül.

Első szín
Az expozíció a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gépész épületének auláját ábrázolja. Háttérben Amerigo Tot A mag apoteózisa című monumentális bronz domborműve, előtérben sápadt, bizonytalanság érzetét sugárzó, főként hímnemű ifjak népes csoportja, felvételi vizsgájukra várva.

Nyugodt vagyok, van protekcióm, sikerülni fog…
Nyugodt vagyok, felkészültem, be fogok kerülni…
Izgatott vagyok, van protekcióm, de egy percet sem készültem…
Izgatott vagyok, mi az a protekció?
Nyugodt vagyok, semmi esélyem…
Lány vagyok, miért ne kerülhetnék be?
Mi az a kombány?
Közel van Pesthez, jó a kolesz…

Olvasson tovább

Alant olvashatjuk az 1976-ban végzett évfolyam történeteit. A 11 hónapos katonai kiképzés után kezdték meg tanulmányaikat a karon. Megtudhatjuk, hogy kik voltak az évfolyam kedven tanárai, illetve hogy hogyan szórakoztak a 70-es évek közepén.

Megpróbálom ennyi év távlatából az évfolyamunkat bemutatni, akik 1971-től 1976-ig jártunk egyetemre, ami akkor még GATE volt.

Az évfolyam létszámot meg lehet keresni az egyetem archívumában, ezt én sajnos pontosan nem tudom. Amit tudok az eddigi évfolyam-találkozók szervezőjeként, egy általam készített névsorban korábban átadtam felhasználásra.

Amint abban az időben szokásos volt, „előfelvett” hallgatóként 11 hónapot töltöttünk a néphadsereg szabadszállási kiképző bázisán. Két századnyi katona, akik az akkori haditechnika csúcsán lévő harckocsi és tehergépkocsi állomány javításából kaptunk ,,alapos és kimerítő” kiképzést. A gödöllői egyetemre felvett leendő gépész hallgatók - mint nehézgépekkel foglalkozók - voltunk az úgynevezett, csörömpösök” (harckocsizó). Az egész társaság (egy századnyi fiatal) egy nagy hálókörletben volt elhelyezve. Megismertük egymást, „kívül-belül” jó és kevésbé jó tulajdonságainkkal együtt. Ez mindenkinek ismerős, aki akkor megfordult egy ilyen intézményben. Ennek a nehéz időszaknak a zárásaként vizsgát tettünk a hallottakból, és különböző rendfokozatokban leszereltünk a honvédtól a főhadnagyi rendfokozatig bezárólag. Ma már nagyon vidám emlékeink vannak erről az időszakról!

Olvasson tovább

Sorozatunk folytatódik, az 1956/57-ben végzett évfolyam történetét olvashatjátok. A végzés éve nem véletlenül lett elírva, ám mindez kiderül a szövegből.

Az 1952-56. között végzett évfolyam

A mi évfolyamunk az 1952/53-as tanévben kezdte meg tanulmányait az Agrártudományi Egyetem Gépesítési Karán Budapesten. Az évfolyam mintegy 150 főből állt, 10 lány is volt közöttünk.
Az I. évfolyamon a legnehezebb tantárgynak a matematika bizonyult. Sokan közülünk szakérettségisek voltak. A hiányos gimnáziumi ismeretek pótlására a matematika oktatói, élükön Rejtő Magda tanszékvezetővel különórák adásával sokat segítettek, így a szorgalmasabbak felzárkóztak, a gyengébbek kimaradtak az évfolyamról. Az első félévi vizsgák után ezért a létszám 120 fő alá esett.

Olvasson tovább